Reggel arra keltem, hogy Mama a nevemet szólít és a vállamat bökdösi. Lassan kinyitottam a szemeim, bár kissé zavart a napfény.
- Miért aludtál az udvaron? Kényelmetlen az ágy? - Sóhajtott és a tálcán amit az ölembe tett pirítós volt.
- Melegem volt bent. - Motyogtam és elvettem egy szelet pirítóst.
- Egyedül kell majd haza utaznod, apád elmesélte mi van vele és anyáddal. - Tűrte el a hajamat a fülem mögé.
- Igen, tudom. - Sóhajtottam és a kakaóba ittam. - Apa hol van most?
- Elment bevásárolni holnap estére. - Mosolyodott el. - Sütögetünk kicsit mielőtt még elmész.
- Mama, nem akarok Londonba menni vissza. - Néztem a kakaómat nagyot sóhajtva.
- Miért nem, kicsikém? Mindig is oda akartál költözni. - Nézett rám és felemelte a fejem az államnál fogva.
- Bele szerettem egy fiúba. - Sütöttem le szemeim.
- Miért nem mész oda hozzá? - Ült le mellém.
- Elég bonyolult a kapcsolatunk, és akárhányszor elmondanám neki mit érzek mindig barátnője van vagy éppen haragban vagyunk. - Nevettem halkan ahogy eszembe jutottak az emlékek.
- Akkor próbálj meg csak a barátja lenni! - Mosolyodott el.
-
A haza utam Saint Louis-ból könnyebben ment mint gondoltam, de 3 nap múlva suli szóval mérges is vagyok, hogy ilyen hamar elment a szünet. Lisa hívott már jó párszor de a repülőn nem lehet bekapcsolva mobil szóval haza felé mindent elmesélt és én is neki. Otthon anyával sokat beszélgettünk ez elmúlt egy hétről és megbeszéltük, hogy mikor utazom apához Saint Louis-ba.
- Amúgy még távol voltál volt itt egy Harry nevű fiú. - Pillantott rám anya miközben újságot olvasott. Szemeim tágra nyíltak.
- Mi? Miért? Mit akart?
-Veled akart beszélni, de mondtam neki, hogy elutaztál. - Vont vállat. - Ő az udvarlód?
Nevettem anyám kérdésén. Én és Harry? Soha.
- Nem, barátnője van. Fogalmam sincs mit akart tőlem. - Piszkáltam a lekopott körömlakkot a körmömön.
-
A szünet utáni első órán kémia dogát írtunk, én hátul ültem az ablak mellett, Harry középen, Lisa pedig valahol elől. Mikor pisszegést hallottam oldalra fordítottam a fejem lassan.
- Mit akarsz? - Suttogtam alig hallhatóan.
- Nem tanultam, segíts! - Suttogott ő is.
- Tudtál volna tanulni ha nem az új barátnőddel vagy. - Forgattam meg a szemeimet.
Válaszomra felvonta szemöldökét. - Féltékeny vagy? - Csikarta ki a fogai közül.
- Nem. - Forgattam meg szemeim. - Csak tanulhattál volna..
- Mr. Styles, Mrs. Dallas. Mindketten elégtelen a dolgozatuk. - Vette el tőlünk a tanár a dolgozatot.
- Mi?! - Néztem hülyén. - Ne már! -
Akadt ki Harry is, óra után kiviharzottam a teremből de elém vágott a folyosón.
- Miattad 1-es lett a dogám! - Néztem rá hülyén, és kikerülve őt mentem utána.
- Ha nem féltékenykedsz elmondtad volna a választ és mindkettőnk dogája jó lett volna. - Jött utánam, utálatos hangnemben beszélt velem.
- Elegem van belőled, Harry! - néztem a szemébe, kissé felemeltem hangom mire ő meglepődött.
- Miért is? Tudtommal semmi rosszat nem követtem el ellened.
- Szórakozol velem, és az érzéseimmel.. - Halkultam el mikor láttam, hogy mindenki minket néz.
- Mindenki tudja, hogy Harry sosem csajozik. Csak a lepedőt gyűri a lányokkal miután elhiteti velük, hogy szereti őket.
Nevetett egy srác és megveregette Harry vállát, a szemeibe néztem és éreztem hogy forró könnyek gyűlnek a szemembe. Ezek szerint akkor végi csak szórakozott velem és semmit nem gondolt komolyan, hogy is hihettem neki. Mély levegőt vettem és remegve fújtam ki miközben elviharzottam mindenki mellett a folyosón és lefelé siettem a kijárat felé. Friss levegőre van szükségem és egy eldugott helyre ahol kisírhatom magam.
Ahogy hátra néztem a focipályán végig sietve senki nem jött mögöttem.. Miből gondoltam, hogy Harry majd megakarja magyarázni ami történt. Leültem egy nagy fa tövébe és útnak eresztettem könnyeimet, homlokom a térdeimre tettem és a lábaim átöleltem a kezemmel. Órákat ülhettem ott és sírtam, mindent végig gondoltam ami eddig volt köztünk Harryvel. A fejem a fának döntöttem mikor éreztem hogy elered az eső és az eső cseppek az arcom áztatják és keverednek a könnyeimmel. Hamar idő alatt lett a csepegésből sebes eső és a hajam teljesen vizes lett a ruháimmal együtt. Összerándultam mikor erős kezeket éreztem a csuklóimon, lassan kinyitottam szemeim ahogy az a valaki felhúzott a földről. Harry. Kissé pislogtam, hogy felfogjam mi is történik éppen, ő rám tette a kabátját és maga mellett húzva ment a foci pálya kijárata felé ami a parkolóba vezetett. Mikor a kocsijához értünk kinyitotta az ajtót és besegített majd becsatoltam a biztonsági övemet, eközben az én könnyeim ismét az arcom áztatták. Becsukta az ajtót és ő is beült, könnyeim megállhatatlanul potyogtak tovább és halkan szipogtam. A legördülő cseppeket letöröltem az ujjammal és az ablakon bámultam kifelé. Kellemes érzés volt, hogy Harry felkapcsolta a kocsiban fűtést de inkább megfagytam volna. Haza hozott, kicsatoltam a biztonsági övemet de mielőtt kiszállhattam volna megfogta a kezemet és én rá néztem lassan könnyeim vissza fogva.
- Nem szórakozok veled, Elisha. Szeretném, ha ezt tudnád. Tényleg szeretnék a barátod lenni de nem megy ha így megőrjítesz ha a közelemben vagy. - Beszélt halkan végig a szemembe.
- Hogy tudsz a szemembe hazudni, Harry?
Hangon alig halható volt, lustán pislogtam párat ahogy közelebb hajolt hozzám.
- Megakarlak óvni az elcseszett életemtől. - Mondta halkan, ajkaink súrolták egymásét, lehunytam szemeim majd elhúzódtam tőle.
- Nem úgy tűnik, hogy elcseszett az életed. - Nyitottam ki szemeim lassan.
- Mert nem ismersz közelebbről. - Nézett az ölébe ahol a kezei pihentek.
- Jessica biztos jobban ismer téged. - Pattantam ki a kocsiból mire ő is kiszállt.
- Nem tud rólam semmit, egyedül te tudod rólam a legtöbbet. - Nézett a szemembe ahogy át jött az én oldalamra.
- Én se tudok rólad szart se.. - Mondtam nyugodt hangnemben.
- Tudod hol szoktam lenni ha egyedül akarok lenni és jártál már a lakásomban is. - Mosolyodott el kissé ahogy halkabban beszélt.
- Senki nem volt még a lakásodon? - Tűrtem el a hajam ahogy az arcomba fújta a szél.
- Csak TE egyedül. - Emelte ki a lényeget.
- És a családod?
- Nincsen családom. - Dugta zsebre kezeit és vállat vont.
- Biztosan van vala.... - Nincsen. - Vágott a mondatom közepébe és a a vezető ülés felőli ajtóhoz ment kikerülve engem.
- Köszi, hogy haza hoztál. - Néztem végig magamon, a ruháim és a hajam még mindig vizes volt, az eső már csak csepegett.
- Menj be mert megfázol!
Utasított majd beszállt a kocsiba és beindította a motort, hátrébb lépem a kocsitól ahogy gázt adott. Megfordultam és elindultam be, azt hiszem lezuhanyozok, eszek és le fekszek aludni. Sok volt mára ez a nap, Harry-vel. Mint mindig.
