11. Rész - Saint Louis.

A tavaszi szünet eljött elég hamar, két hetes lesz és én azt a két hetet Saint Louis-ba töltöm messze Harry-től és Lisa-tól. A reptéren ültem apa mellett a váróban, a bőröndöm néztem. Fura lesz visszamenni Saint Louis-ba, papa halála miatt költöztünk el Londonba. Mamánál fogunk lakni, 60 évig voltak házasok még papa el nem hunyt és mama összetört nagyon. Sokat sírtam ahogy anya is, apa ezért akart új életet kezdeni de most újra visszamegyünk a régi életünkbe. A telefonomra néztem és csak akkor vettem észre a kijelzőre csöppent könnyeket, letöröltem az arcomat majd mikor szólítottak, hogy szálljunk fel a gépre fel álltunk apával. A bejárat felé mentünk ahol köszöntettek minket és a másod osztály felé mentünk és beültem az ablak mellé ahova a jegyünk szólt. Apa a csomagtartóba tette a kisebb táskánkat amiket felhozhattunk a gépre. A repülőteret néztem, bemondták, hogy kössük be magunkat mert felszállunk. Mindig mozog a gyomrom mikor felszállunk, sosem fogom megszokni de repülni hihetetlenül jó, a felhők között ahol látod a napsugarakat is és éjszaka a csillagokat is. Harry járt a fejemben és a kapcsolatunk az elejétől, mindent végig gondoltam újra és rá jöttem, hogy belé estem de neki én biztos nem tetszek, habár azt mondta megpróbálná velem de félek, hogy kettőnk közül én jobban összetörnék ha még sem úgy alakulnának a dolgok ahogy én szeretném. Apa megbökött ujjával és én rá néztem, elmosolyodott de én nem tudtam elmosolyodni.
- Hiányoznak a barátaid? - Nézett rám.
- Hát ők is hiányoznak.. - Sóhajtottam. - De igazából papa...
- Ne, kicsim most mamával kell lennünk, és ne említsd fel őt..  - Szorította meg a kezemet gyengéden.

-

A hatalmas kertes házat néztem, alul mama és papa lakott, a felső beépített részben mi laktunk még el nem költöztünk. Kissé fura érzésem van, apa a kulcsokat kereste. Nagyot nyeltem mikor kattant a zár és az ajtó kinyílt, besétáltunk a bőröndökkel kezünkben. Sütemény és virág illat töltötte meg az érzékszerveimet, apa a konyhába ment és hallottam ahogy üdvözli mamát, én addig kiléptem a cipőmből és felakasztottam a kabátomat. Lassú léptekkel én is a konyhába sétáltam, mama eddig a könnyeivel küszködött de amint meglátott a könnyek lefolytak az arcán. Szó nélkül oda sietett hozzám és átölelt szorosan, én is átöleltem őt szorosan.
- Szia mama! - Motyogtam a vállába.
- Elisha, szia! - Mosolyodott el és végig mért. - Csinos lettél!
- Köszönöm, mama! - Mosolyodtam el és fordultam egyet, hogy még jobban szemügyre vehessen.
- Biztos megéheztetek már!
Mosolyodott el és a konyhába ment, apára néztem aki a kandalló fölötti katonai kitüntetéseket nézte. Papa és ő is katonák voltak, ők voltak a legjobbak ketten az egész katonai erőnél. Átöleltem apát szorosan és büszkén, megpuszilta a fejem és mama törte meg a csendet.
- Gyertek, kihűl az étel! - Mondta mosolygós hangon, örült nekünk gondolom. Hónapok óta egyedül van ebben a nagy házban, bárhová nézek még nekem is emlékek törtnek elő nem, hogy mamának.

-

Harry járt a fejemben és a mi kapcsolatunk, nem igazán értem őt és magamat sem. Ha annyira akarnánk mindketten akkor már együtt lennénk, de úgy látom Harry nem igazán küzd ezért ami kissé rosszul esik. Úgy érzem még vonzódik Jessica-hoz ugyan úgy azok után is amiket csinált velem és vele is, majd kiestem a hintaágyból mikor apa a nevemet mondta.
- El? Kérsz vacsorát?
- Nem köszönöm, nem vagyok éhes. - Sóhajtottam. - Talán később.
- Figyelj csak, ha az miatt a fiú miatt nem eszel... - Sóhajtott.
- Nem... Nem miatta van.. - Füllentettem kissé bénán, sosem voltam jó a hazugságokban.
- Ő most jó messze van tőlünk! - Nézett a szemembe. - Geere be enni, kérlek!
- Rendben. - Sóhajtottam és fel álltam.

-

Nem tudtam elaludni pedig már igen késő volt, megfogtam a párnámat és a takarómat majd a telefonom társaságában kimentem a teraszra a nyugágyba. Szememmel Harry telefonszámát kerestem és rámentem, vettem egy mély levegőt és megnyomtam a hívás gombot.

- Haló? - Szólt bele egy fáradt mély hang.

- Én.. felébresztettelek? Elisha vagyok.. - Motyogtam kissé bűntudatosan.

- Csak szundítottam. - Nevette el magát, olyan édes a hangja.

- Zavarlak? - Kérdeztem halkan.

- Dehogy zavarsz, ne beszél butaságokat! - Kissé fenyegető volt a hangja.

- Bután fog hangzani, de nem tudok aludni. - Sóhajtottam.

- Ez velem is megszokott esni. - Nevetett.

- Miattad.. Harry, azt hiszem hiányzol. - Ültem fel, kissé megugrottam ahogy majd nem kiestem a nyugágyból. 

- Oh.. - Hangján hallottam, hogy meglepődött. - Nekem is hiányzol.

- De nekem tényleg, Harry. - Mondtam halkan. - A hajad, az illatod, a nevetésed, a hangod.. - Motyogtam.

- Kivel beszélsz édes? 

Kérdezte egy női hang, szemeim tágra nyíltak, hallottam ahogy Harry azt mondja neki, hogy egy pillanat és visszajön. Ajtó csukódást hallottam majd egy nagy sóhajt. 

- ELisha. - Mondta halkan.

- Barátnőd van? Jessica az? - Kérdeztem alig hallhatóan, könnyeim gyűltek.

- Nem, a neve Jamie. Nagyon aranyos lány! - Hallottam a hangján is, hogy mosolyog.

- Értem, akkor nem is zavarlak.. Szia, Harry.

Hadartam el és kinyomtam a hívást, éreztem, hogy a forró könnyek égetik a szememet. Arcomat a kezembe temettem és könnyeim utat törtek maguknak és halkan sírni kezdtem. Rosszul esett, hogy végre bevallanám neki mit érzek, erre ismét barátnője lett, hát ez az én formám. Harry sosem lesz az enyém, ezt jobb ha észben tartom és elfogadom. Eldőltem a nyugágyon és könnyeim törölgetve néztem a csillagokat az égen és a holdat ami bevilágította az udvart szépen. Jó lett volna ha Ő is itt van mellettem és együtt nézzük, de valószínű éppen az új barátnőjével teszi ezt. Nem is érdekel mit csinál Harry, két hét múlva haza utazok és rá se nézek. Persze ez nem fog összejönni, valószínű őt fogom bámulni egész nap majd haza megyek és fagylalttal fogom tömni magam.

( Sziasztok, mostanában elég sok dolgom van és lesz, szóval nem tudom, hogy lesznek a részek de igyekszem sietni velük! :) )